Vízminőségi problémák

Vízminőségi problémák

A vezetékes hálózati víz, és az egyedi vízellátó rendszerek, fúrt kutak vizei számos szennyezőanyagot tartalmazhatnak.

Ezek közül a kútvizekben, különösen az alföldi területeken, jellemző a kutak magas vas- és mangántartalma, melyek a levegővel érintkezve már alacsony koncentráció (vas: 0,20 mg/l, mangán: 0,05 mg/l) esetén is kiválnak a vízből. A kivált vas és mangán jelentősen megrövidíti a vizet használó berendezések élettartamát, valamint elszínezi a szaniter berendezéseket. De egy kicsit magasabb koncentráció esetén a fentieken túlmenően már jól felismerhető fémes ízt ad a víznek, mely így jelentősen veszít fiziológiai értékéből.

Hasonló a helyzet a kemény vízzel, mely nemcsak az egyedi fúrt kutaknál fordul elő, hanem a hálózati víz is jellemzően kemény Magyarországon. A vízben oldott kálcium- és magnéziumsók már alacsony hőmérsékleten is kiválnak a vizet használó berendezésekben és a csővezetékek belső falfelületére, dugulást, hatásfokcsökkenést, gyakran végleges meghibásodást okoznak. Magasabb vízhőmérséklet esetén a folyamat egyre fokozottabban zajlik le, ezért a vízkőképződésnek különösen ki vannak téve az alábbi berendezések: kazánok, bojlerek, központifűtés- és melegvízellátó rendszerek szerelvényei és vezetékei, mosó- és mosogatógépek, gőzvasalók stb. A szaniteren, krómozott felületeken kiváló vízkövet gyakran csak vegyszerekkel, vízkőoldóval lehet eltávolítani.

A kútvizek arzéntartalma gyakran megközelíti, vagy meg is haladja a hatóság által előírt határértéket. Az arzén bizonyítottan rákkeltő hatású anyag. A szervezetbe jutva, krónikus hatását kifejtve vese-, hólyag-, máj-, illetve bőrrák előidézője. Az EU-hoz való csatlakozásunk következményeként jelentős szigorítás lépett életbe a megengedett arzéntartalom tekintetében: a korábbi 50 µg/l határérték 10 µg/l-re csökkent. Az arzénprobléma több, mint 400 települést érint Magyarországon.

Kútvizeknek gyakran magas az ammóniumtartalma is, mely kőzetekből történő kioldódásból (geológiai eredet) vagy szerves eredetű vegyület bomlásából származhat. Az ammónia, mely disszociációs egyensúlyt tart fenn az ammónium-ionnal, növényi, állati és szerves eredetű hulladékból ammonifikációs folyamatokban keletkezik bakteriális hatásra nitrogén tartalmú szerves vegyületekből. A 0,5 mg/l-nél magasabb koncentráció esetén azonban a levegővel érintkező részeken; csövek falán biofilmen és a vízben pelyhek formájában nitrifikáló baktériumok jelenhetnek meg. A fent említett bakteriális tevékenység íz- és szaghatás jelentkezésén túlmenően egészségügyi problémát is okozhat, mivel az ammónium nitritté, nitráttá alakulhat át.

Mivel a víz az élő szervezetek részére az egyik legfontosabb elem, a fertőtlenítés nélküli vízben, különösen a ritkábban használt csővezetékszakaszokban baktériumok és más mikroorganizmusok szaporodhatnak el, melyek egy része az egészségre káros hatású. Az ellenük való védekezés egyik legelterjedtebb fajtája az ivóvíz klórozása. A klórozás során a mikroorganizmusok jelentős része elpusztul. Ahhoz, hogy a visszafertőzéstől ne kelljen tartani, a klórt enyhe feleslegben alkalmazzák. Ez a szabad klór viszont kellemetlen mellékízt és szagot ad az ivóvíznek, valamint a megvalósított vízrendszer egyes elemeit károsíthatja. Hálózati ivóvízben még kötött klórvegyületek, egyéb íz- és szagrontó anyagok fordulhatnak elő.